2015. május 5., kedd

8. fejezet ~ Mikulás, készülés a kirándulásra

   Huh! Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam új részt eddig. Jön az év vége, sok a dolgozat, meg itt a ballagás, még van egy vizsgám is. Kicsit langyos lett ez a rész, de remélem attól még tetszik. Nagyon várom a visszajelzéseket, köszönöm a díjat, a 2000 megtekintést és az öt feliratkozót. Nagyon boldog vagyok, hogy idáig eljutottam. 

Ölel titeket: 
                   ~ Watta☆

   Elérkezett a december. Várni kellett egy keveset, de mikulásra már volt húsz centi hó. Egyik osztályfőnöki órán megszavazták a többiek, hogy adjunk a másiknak ajándékot. Mindenki felírta a nevét egy papírra, majd húztunk egy nevet. Én Hanna-t húztam, szóval neki kellett valamit kitalálnom. Volt rá még három napom, szóval ráértem.
   Viszont volt egy dolog, ami ennél is fontosabb: megnyertünk egy pályázatot, aminek a segítségével kimehettünk Erdélybe öt nap négy éjszakára. Sok feladatunk volt evvel kapcsolatban. Dalokat kellett tanulni, el kellett menni egy múzeumba, kellett egy színdarabot készíteni, elbeszélgettünk az onnan betelepült magyarokkal. Sok helyre elmehettünk, köztük egyik a Tordai-hasadék, a másik pedig a Zichy-barlang. Jó ötletnek hangzott így elsőre, de a színdarab káoszosra sikeredett. Komolyan szarvast kell játszanom három percre? Nem lepődtem meg. Legalább nem szikla voltam. Az még a menő szerep. Húsz percig állni egy helyben mozdulatlanul. Mi bementünk, ugráltunk, majd kimentünk.

Tordai-hasadék
   Dalok közül négy székely népdalt tanultunk. Volt a Válaszúti csárdában, az Engem anyám, a Huszárosra vágatom a hajamat és a Csavargónak, tekergőnek. Még lett volna a Válaszúti bíró háza is, de azt túl csúnyának találták. Elkezdtük begyakorolni őket, közben minden nap próbáltunk. Kaptunk témáka, amiket ki kellett dolgoznunk, nyomtatnunk majd begyakorolnunk. Én Szent László életét kaptam és a Szent László pénze című mondát. Elolvastam nagyon sok életrajzot, sok oldalt, mire találtam valami értelmeset. 
   Sajnos az is kiderült, hogy a programban minden nap van legalább két múzeum vagy templom és kevés a túra. Ez az ötlet nem tetszett. Elvileg csak vacsorát fogunk kapni, ebédet nem. A szállás három magánháznál lesz, úgyhogy a tizenhat fő szét lesz bontva. Furcsának hatott a szétbontás... Nem tudom mennyire lesz jó móka. Azt tudjuk, hogy az osztályfőnök jön, de elvileg kell egy másik tanár is, aki még rejtély. Addig pedig el kell mennünk a Néprajzi Múzeumba, mivel - többek között - ez is egy feltétel.
   Gyorsan eljött a Mikulás és az ajándékozás ideje. Először a tanár úr adott, mint ahogy perceken belül kiderült ő engem húzott. Sok finom csoki volt benne. Én odaadtam Hanna-nak, majd mentek a cserék. Utána nem sokkal a napnak is vége lett. Még volt egy matek óránk azzal az extra jófej tanár nővel, akit ki nem állhattam. A mosolya irritáló, de nagyon, de a jelenlétéről nem is beszélek. Furcsa a nő nem is kicsit, van egyfajta gúnyos vigyora, ami azt üzeni, "csak gyere be az órámra, majd megkapod a magadét!"
   Mikor ennek is vége volt hazamentem, beszéltem anyával egy pár szót, ebédeltem, majd leckét írtam a szobámban. Késő estére végeztem, elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. Vajon ki lehet a másik tanár?

2 megjegyzés:

  1. Szia! ^^
    Elolvastam :D Ez a fejezet nagyon jó lett :D Hmm, valahogy gondoltam, hogy a tanár úr őt húzta, de ő mit adott Hannénak? :) A fagyos tekintetű tanárnő... Na ja, én is ismerek ilyet de neki már a jelenléte a folyosó végéről fagyos légkört varázsolt :D szóval ismerem az érzést :)

    VálaszTörlés
  2. Szia,
    Szerintem nagyon bénán sikerült ezt is megírni...
    Hanna természetesen csokit kapott csoki hátán.
    Az a nő meg maga volt a halálom.... ki nem állhattam... (remélem nem talál rá a blogra. :)

    ~ Watta ☆

    VálaszTörlés